A festőállvány előtt álló alak egy kreatív koncentráció pillanatában van megörökítve. A 18. század végét idéző stílusban van öltözve – dekoratív szegéllyel díszített kabát, mellénnyel kiegészítve, valamint egy magas, sötét kalap, amely a fején ül, és a szerszámait tartja: egy ecsetet és egy színekkel megrakott palettát. A beállítás egyszerű, a lágy, szórt fényben fürdik, amely az ablakon át érkezik. Az alak tekintete, kissé elfordult, befelé fordulásra utal, mintha egyszerre ő lenne a megfigyelő és a megfigyelt.

A művész technikája a fény és az árnyék mesteri kezelését mutatja. Ahogy a fény kölcsönhatásba lép az alak formájával, kiemelve bizonyos területeket, míg másokat mélyebb árnyékban hagy, egy mélységréteget ad hozzá. Az ecsetvonások lazának és kifejezőnek tűnnek, lehetővé téve, hogy a textúrák hozzájáruljanak a mű általános érzéséhez, nemcsak egy ábrázolást, hanem egy átélt élményt is sugallva. Ez a portré, még közvetlen pillantás nélkül is, önmagában egy olyan tudatot hordoz, amely azonnal megragadja a figyelmet.