Ebben a lebilincselő portréban a nő közvetlenül a nézőre néz, arckifejezése a kíváncsiság és a magabiztosság keveréke. A puha, folyékony ecsetvonások mozgásérzetet adnak, életet lehelve finom vonásaiba. A napfény fürdőzik az arcán, kiemeli rózsás pofáit, és finoman hangsúlyozza ajkait, amelyek enyhe mosolyra húzódnak, arra invitálva, hogy gondolkodjunk el azon, mit gondolhat. A háttér gazdag sötét tónusú, hangsúlyozva sugárzó jelenlétét.

Elegánsan öltözve egy fehér blúzba, amely éles ellentétben áll sötét hajával, széles karimájú kalapot visel, amelyet élénk piros virágok díszítenek. Ez a merész színválasztás nemcsak a kalapra vonzza a figyelmet, hanem a szenvedélyt és életerőt is szimbolizál. A ruhájának apró részleteire fordított figyelem, illetve a laza impresszionista stílus együtt beszél a művész mesteri tudásáról. Ez a mű túlmutat a puszta ábrázoláson, hogy egy élénk személyiségérzetet keltsen; úgy tűnik, szinte hallhatjuk a letűnt korok suttoygásait.