Ebben a feltűnő portréban a figura figyelmet vonz az élénk szín- és divatbemutatójával. A téma, egy pazar sárga ruhába öltözve, amelyet mélypiros és fekete elemek fognak körbe, magabiztos, mégis elgondolkodó pózban jelenik meg. A fodros gallér pompázatát növeli, hangsúlyozva a ruházat luxusát, utalva a karakter magas társadalmi státusára, vagy talán színházi szerepre. A fény és árnyék interakciója kulcsszerepet játszik a műben; a fény táncot jár a szövet ráncain, élethűbbé téve a ruhát, míg a sötétebb területek mélységet és érdekességet teremtenek, meghívva a szemet a kószálásra.

A figura pillantása kissé kívülre irányul, titokzatosságot adva a kihallgatásnak és meghívva a spekulációra a gondolataik körül. A torzított ábrázolás fején egy réteg szürrealizmust ad, mivel figyelmet a ruhán helyez, amely inkább meghatározza a figura identitását, mintsem arcvonásait. Szinte hallani lehet az anyag zúgását és a nemesség suttogását, melyek körülveszik ezt a figurát, amelyek egy kulturálisan gazdag és művészi szenvedéllyel teli korszakot idéznek fel. Ez a festmény nemcsak Fragonard képességét mutatja be a textúrák és színek ábrázolásában, hanem egy ablakot is jelent a kor társadalmi normáira és értékeire, összefoglalva a 18. század szellemét és esztétikáját.