Ez a portré egy múltbéli korszak kifinomult eleganciáját ragadja meg, mély kék bársony zakóban, amelyet prémmel és finom csipkével, valamint gombokkal díszítenek. A művész ecsetvonásai lágyak, mégis precízek, ügyesen ábrázolják a szövetek textúráját és a fekete kalap tollán megcsillanó fényt. A háttér földszínekből és virágmintákból áll, amelyek kiegészítik az alakot anélkül, hogy elnyomnák, harmonikus egyensúlyt teremtve a téma és a környezet között.

A kompozíció intim, a modell nyugodt arckifejezésére és a fehér kesztyű finom tartására fókuszál, csendes kifinomultságot sugározva. A színpaletta királyi kékekből, meleg barna árnyalatokból és lágy rózsaszínből áll, királyi és kissé nosztalgikus hangulatot teremtve. Érzelmileg a mű arra ösztönzi a nézőt, hogy elképzelje a nő történetét, társadalmi státuszát és azt a társadalmi világot, amelyben él, tükrözve a 19. század végi művészeti hagyományokat, amelyek a realizmust romantikus elemekkel ötvözik az egyéni szépség és méltóság kiemelésére.