A műalkotás gyengéd pillanatot ragad meg: egy balerina finoman interakcióba lép egy babával, mindketten egymást tükrözik egy csendes tablóban. A balerina, fehér tütüjében, gondolataiba merülve látszik, tükörképét finoman megkettőzi a mögötte lévő tükör. A művész lágy, tompa színeinek – krém, barack és barna – használata nyugodt, szinte álomszerű légkört teremt. A kompozíció kiegyensúlyozott, a táncosnő formája horgonyozza a darabot, míg a baba és a virágváza az asztalon finom részleteket adnak hozzá. Ez egy befelé fordulás pillanata, egy szünet az előadás előtt, vagy talán maga a táncművészetről való elmélkedés.