A festmény egy erőszakos, kaotikus jelenetet ábrázol: egy mozdony felrobbant, és élénk, tüzes vörös és narancs lángok törnek fel, amelyek uralják a kompozíciót. A sötét, füstös háttér élesen kontrasztál az intenzív lángokkal, így a pusztítás és dráma érzését kelti. A szanaszét szóródott alakok laza, gyors ecsetvonásokkal vannak megfestve, és pánikot, zűrzavart tükröznek, ahogy menekülnek vagy próbálják kezelni a helyzetet. A művész gyors, energikus ecsetvonásokat alkalmaz, amelyek szinte magát a robbanás energiáját visszatükrözik – ez a technika belevonja a nézőt a káosz közepébe. Az elmosódott mozdulatok, pislákoló fények és égő roncsok szinte filmes érzést keltenek a sürgősségről és félelemről.

A színpaletta mély feketékből, izzó vörösből és ragyogó sárgából áll, ami fokozza az érzelmi hatást, félelmet és csodálatot ébresztve. Az emberi sérülékenység és az ipari technológia ellenőrizetlen erejének kontrasztja az iparosodás nehézségeit jelképezi. Történelmileg a mű az 1800-as évek technológiai fejlődése iránti rajongást és aggodalmat tükrözi, megörökítve a robbanásveszélyeket, melyek a fejlődés mögött rejlenek. A szabad, kifejező ecsetvonás és a drámai világítás teszi ezt a festményt nem csupán történelmi dokumentummá, hanem intenzív érzelmi élménnyé.