Ez a portré egy kifinomult nőt ábrázol, fején fehér rózsákból készült koszorúval, bal kezében finoman tart egy zenei kottalapot. Ruhája egy puha, türkiz selyemruha, amelynek melle alatti részén kis masni van; jobb karját pedig egy aranyszínű sál óvatosan körülöleli. A sötét, visszafogott háttér erősen kiemeli alakját, hangsúlyozva nyugodt, mégis magabiztos kifejezését. Az ecsetvonások simák és precízek; finom textúrakontrasztok emelik ki bőre puhaságát és a virágkoszorú gyengéd szirmait. A színpaletta harmonikusan ötvözi a hűvös kékeket a meleg arany tónusokkal, ezáltal meleg, mégis visszafogott, intim és méltóságteljes hangulatot teremt.

A kompozíció a figurát középre helyezi, kiegyensúlyozott, majdnem csendes nyugalmat árasztva, a néző tekintetét a virágkoszorról a kotta felé vezeti, megidézve a kultúra és kifinomultság érzését. Érzelmileg halk magabiztosságot sugároz; a nő figyelmet kelt anélkül, hogy hivalkodna, és egy olyan történelmi pillanatba hívja a nézőt, ahol az elegancia és a művészet találkozik. A napóleoni korszak utáni Spanyolország történelmi hátterében a mű az arisztokrata bájt ragadja meg egy politikailag megviselt időszakban, bemutatva a művész mesteri érzékenységét a modell személyiségének és társadalmi státuszának finom ábrázolásában.