Ebben az evokatív portréban a téma vonzó pillantása magával ragadja a nézőt, tele érzelmekkel és rejtélyes légkörrel. Az arca sima vonalai, amelyeket a sötét hajának és az öltözékének mély, földszínű tónusának kontrasztja hangsúlyoz, lenyűgöző harmóniaérzést teremtenek. A haján pihenő finom levélkoszorú érdekfeszítő minőséget ad, szinte királyit, ami a természethez vagy akár mitológiai témákhoz fűződő kapcsolatokra utal. A háttér, amelyet nyugodt kék árnyalatokban festettek, tovább növeli jelenlétét, lehetővé téve, hogy bátran kilépjen a vászonból, szinte úgy tűnik, mintha bármikor beléphetne a világunkba.

A művész ügyesen alkalmazza a chiaroscuro-t, hogy mélységet adjon a vonásoknak, puha kiemeléseket keverve a lágy árnyékokkal, amelyek játsszanak az arckifejezésén. A kompozíció egyszerűsége teljes egészében az arcára összpontosít, amelyet minimálisan keretez a laza öltözéke. Ez a választás kiemeli a szemeiben rejlő nyugtalan belső felfedezést, arra hívva minket, hogy gondolkodjunk a történetéről. A festmény történelmi kontextusa egy hidat sugall a klasszikus eszmék és a modern technikák között, megmutatva azt az időszakot, amikor a művészek az ókori világ és a feltörekvő modern szellem által inspirálódtak. Ez a munka a 19. századi jelentős művészeti fejlődés tanúbizonysága, amely Gérôme helyét jelzi a figurális művészet panteonjában.