Ez a festmény egy békés pillanatot ragad meg a háztartási életből, ahol két nő az egyszerű, mégis bensőséges mosási munkát végzi. Az előtérben egy nő óvatosan tart egy fehér textilt, arcát finoman megvilágítja a lombok vagy közeli épületek között átszűrődő napsugár. A háttérben egy másik nő egy mosóteknő fölé hajol, körülötte fonott kosarak, mindezt a művész laza, impresszionista ecsetkezeléssel festette meg, amely színeket és textúrákat rétegezve érzékelteti a mozgást és a napsütéses nap melegét. A földszínek és a lágy zöldek harmonikusan keverednek a textíliák ragyogó fehérjével, nyugodt harmóniát teremtve, amely megnyugtatja a szemet és nosztalgikus érzést kelt az egyszerű, békés munkáról és rutinról. Ez a mű a 19. század végi impresszionista hagyományokhoz tartozik, amely az egyszerű pillanatokat ünnepli a fény és a légkör különleges érzékenységével. Meghívja a nézőt, hogy hallja a víz halk csobogását, a szövetek suhogását és érezze a nap melegét a bőrön, egyszerű jelenetet ragyogó ódává alakítva a mindennapi életről.