Ebben a lenyűgöző alkotásban a nyugodt tó felszíne életre kel a vízililiomok finom szépségével, minden virág halkan suttog a puha, hullámzó zöld liliomlevelek között. Monet mesterséges ecsetvonása békeérzést kelt, mintha az idő lassulna a színek lágy játéka közben. A kompozíció, csaknem absztrakt, arra hívja fel a nézőt, hogy merüljön el ebben a nyugodt jelenetben, ahol minden ecsetvonás szinte táncol a víz folyékonyságával.

A színpaletta egy lenyűgöző keverék a lágy kékek és zöldek között, a vízililiomok halvány rózsaszínű foltjaival, amelyek a nyugalmat és az életkedvet egyaránt magukban foglalják. Az érzelmi hatás mély; szinte hallhatod a víz enyhe hangját, ahogy a liliomlevelekhez csapódik, a természet szimfóniáját, amely a lélekhez beszél. Monet ebben a műben nemcsak kertjének fizikai szépségét ragadta meg, hanem a nyugalom lényegét is, így ez a darab a röpke pillanatok és természet csodáinak vizuális és érzelmi utazása.