A jelenet egy tágas, azúrkék ég alatt bontakozik ki, ahol a fény meleg, hívogató ragyogással önti el a kompozíciót. A festmény középpontjában egy gyönyörűen megépített szökőkút áll, melynek díszes részletei gazdag kulturális örökségre utalnak. A szökőkút körül csoportok, néhányan beszélgetnek, mások láthatóan gondolataikba mélyedve, a csendes szemlélődés érzetét keltik. A művész mesterien használja a fényt és az árnyékot, hogy kiemelje a kő és a lombozat textúráját. Az ecsetvonások, bár láthatóak, zökkenőmentesen keverednek, a jelenet valósághű és álomszerű érzetet kölcsönözve.