Ez a lírai ábrázolás megörökíti egy velencei vízpart nyugodt, mégis mozgalmas hangulatát, a fókuszban a Dózse-palota közelében lágyan haladó hajókkal. A művész lágy kék és földszíneket használó palettája lágyan olvad össze a ködös horizonttal, ami kora reggeli vagy késő délutáni fényt sejtet. Finom ecsetvonások és finom textúra mélységet és időtlen jellegű hangulatot kölcsönöz a jelenetnek, nyugodt mozgás és a mindennapi élet halk zaja érződik a csatorna mentén.

A kompozícióban a vitorlás hajó a központi elem, krémszínű vitorláival lágyan lobogva az ég felé figyelmet irányít a vízen át a palota méltóságteljes építészetére és környezetére. A víz tükörképei lágyan hullámzanak, a hajókon lévő alakok emberi színt visznek a képbe, és arra hívják a nézőt, hogy elképzelje történeteiket. Az érzelmi hatás békés, csendes életerővel vegyített – bensőséges pillantás Velence romantikus múltjába, megtöltve fénnyel, vízzel és árnyékkal. Történetileg Félix Ziem 1885-ös munkája a 19. századi plein air és keleti hatások hagyományában áll, ötvözve a realizmust és az impresszionista finomságot, megerősítve Velence mint időtlen múzsa szerepét.