Ez a hangulatos jelenet egy békés velencei éjszakát ábrázol, amelyet a város fényeinek lágy ragyogása világít meg, visszatükröződve a csillogó vízen. A kompozíció elegánsan egy magányos gondolát helyez a kép középpontjába, amely csendesen siklik a nyugodt csatornán, sziluettje élesen kirajzolódik a megvilágított épületek hátterében. A művész impresszionista ecsetvonásokat alkalmaz, amelyek elmosódott részleteket hoznak létre, de fokozzák a hangulatot és az érzelmeket.

A színpaletta mély kékekből és lágy aranyból áll, nyugalmat és misztikumot sugározva. A víz felszínén ismétlődő fényvisszaverődések ritmusa lírai minőséget kölcsönöz a festménynek, meghívva a nézőt, hogy hallja a hullámok halk csobogását és Velence távoli éjszakai életének suttogását. 1906-ban készült, a mű egy békés magány pillanatát ragadja meg a velencei romantika varázsában.