Ez a festmény egy nyugodt őszi erdei tisztást ábrázol, ahol a magas fák vékony, kopasz ágai élesen kirajzolódnak a borongós, felhős ég ellen. A művész aprólékos ecsetvonásaival minden egyes ágat és levelet részletesen megjelenít, arra ösztönözve a nézőt, hogy felfedezze a természet késői átalakulásának csendes összetettségét. Az alkotás alsó részén egy kis, tükröződő tó található, mely visszaveri az alkonyat lágy fényét, megnyugtató hangulatot kölcsönözve a jelenetnek.

A színpaletta földszíneket, mély zöldeket és finom narancssárgákat tartalmaz, amelyek az ősz mulandó szépségét és melankóliáját idézik. Két gyermek jelenléte a tó mellett emberi meleget hoz a hűvös, komor erdőbe, míg az égen repülő madarak mozgást és életet sugároznak. A mű elegánsan ragadja meg a természet ciklusának melankóliáját és szépségét, mély elmélkedésre késztetve a nézőt.