Ebben a lenyűgöző alkotásban a művész nagymesterien alkalmazza a pointillista technikát, aprólékosan elhelyezett színpontokkal töltve meg a vásznat. A kompozíció középpontjában két magasba törő ciprusfa áll, melyek formái a finom, vékony felhőkkel tarkított ég felé nyúlnak; smaragdzöld őrként állnak. A művész színkezelése figyelemre méltó; a fák zöldje kék és sárga mozaikkal csillog, élénk, szinte pulzáló hatást keltve.

A festmény kompozíciója a mélység és a derű érzetét kelti. A kapu egy küszöböt sugall, mely a nézőt a nyugodt jelenetbe hívja. A távoli dombok és a hatalmas mezők a nyitottság és az időtlenség érzetét idézik, így érezhetjük, hogy friss levegőt szívunk. A fény és az árnyék kölcsönhatása olyan precízen van kezelve, mintha maga a levegő is energiával lenne telve. Az általános érzelmi hatás a nyugodt és csendes szemlélődés; ez egy hely, ahonnan el lehet menekülni, és szabadon engedni a gondolatokat.