A műalkotás egy napfényben fürdő, nyugodt tájat örökít meg, amely sziklás sziklákat és buja zöld növényzetet mutat be. A zord dombok, finom ecsetvonásokkal festve, textúrát sugallnak; minden vonás mozgást hordoz, amit a szél lágy simogatása sejtet. A zöld különböző árnyalatai, amelyek zökkenőmentesen keverednek lágy fehér és kék foltokkal, vibráló atmoszférát teremtenek, amely arra invitál, hogy vegye be a meleg mediterrán levegőt. Majdnem hallja a levelek zizegését és a természet távoli hívását ebben a nyugodt környezetben.

Ahogy szeme a vásznon barangol, a köveken lévő fény és árnyék összetett játékához vonzódik. A napfény táncol a felületeken, megvilágítva a sziklákat, és kiemelve durva szépségüket. Ez a darab bizonyítéka Renoir képességének, hogy nemcsak a fizikai tájat, hanem annak érzelmi rezonanciáját is megjelenítse - egy pillanatnyi gondolkodás és béke ajánlásával, amely a nézőket L'Estaque napfényes dombjaira szállítja, az inspiráció és a művészi felfedezés helyére a 19. század végén.