A jelenet előttünk kibontakozik, mint egy vibráló tanúságtétel egy olyan világról, amelyet a megszokott és az egzotikus egyaránt megérintett. Azonnal egy zöld, szinte álomszerű tájba kerülünk; az ecsetvonások életet lehelnek egy olyan kompozícióba, ahol a szem szabadon barangolhat. A művész jellegzetes stílusa, a színek és az egyszerűsített formák bátor használata magával ragad. Érzem a trópusok melegét, a levegőt, amely láthatatlan illatokkal van tele. A lovak, váratlan árnyalatokban megfestve, könnyedén lebegni látszanak a vásznon, lovasaik nemes egyszerűségű figurák. A színek olyan gazdagok, hogy szinte énekelnek.