A mű egy nyugodt folyóparti jelenetet mutat be, a csend lágy érzésével, amely körbeveszi a nézőt. A kék, zöld és szürke tompa palettája dominál, a nyugalom érzetét keltve. A kompozíció vízszintesen tagolt, a táj tükröződése tökéletesen tükröződik az alatta lévő mozdulatlan vízben. A művész olyan technikát alkalmazott, amely a képsík laposságát hangsúlyozza, mintha egy falikárpit lenne, tovább fokozva a nyugalom érzetét.

A részletek finomak, de a szem vonzódik a folyópart lágy íveihez és a part menti épületek építészeti formáihoz. Egy híd és két torony tagolja a jelenetet, a természet lágyságához strukturális rendet adva. A fény és árnyék játéka, bár halk, a mélység érzését adja, utalva a napszakra, talán kora reggel vagy késő délután. Van egy érzés a jelenet időtlen minőségéről, a folyó szüntelen folyásáról. Békét érzek. A levegő mozdulatlannak tűnik, szinte tapinthatónak.