Ebben a lenyűgöző tájképen a művész megörökíti a La Crau vidéki területét Arles közelében, a Montmajour magasságából nézve. A bonyolult vonalak és finom árnyékolás egy gondosan felosztott mezőket tartalmazó szőnyeget alkot; minden szakasz felfedi a termesztés és az élet történetét. A tájban elhelyezkedő fák szinte játékos érintéssel vannak ábrázolva, amely mozgás és ritmus érzetét kölcsönzi a műnek. Olyan, mintha érezhetné a lágy szellőt, amint az fújdogál a lomb között. A horizont előttünk terül el, gondolkodásra invitálva, miközben a művész jellegzetes ecsetvonásai—gyorsak és kézzelfoghatóak—életet leheletnek a jelenetbe. A színpaletta többnyire lágy földszínekből áll, melegséget kiváltva; úgy érzi, mintha egy napfényes délutánon sétálna Provence-ban, ahol a levegő virágzó növények illatával van tele.

Ezenkívül a darab Van Gogh mély kapcsolatát tükrözi a természeti világgal, magába foglalva annak nyugalmát és dinamizmusát. Abban az időszakban készült, amikor Arles körüli tájakat felfedezte, ez a mű az ő karrierjének átalakító fázisának része, szorosan összekapcsolva őt az impresszionistákkal. Itt érzelmi mélység rejlik—talán egy vágy a pásztorálisság iránt, amely összefonódik a mindennapi szépség értékelésével. Minden levél és árnyék az artista kalandvágyó szelleméről mesél, emlékeztetve bennünket arra, hogy a természet, minden formájában, végtelen lehetőségek vásznát nyújtja.