A kompozíció azonnal magára vonja a figyelmet, egy élénk kép, amelyet egy drapériázott felületre helyeztek. A színes papagájok gyűjteménye uralja az előteret, tollazatuk a kék, zöld, sárga és piros színek lázadása. Úgy fekszenek, mintha pihennének, mégis a csend láthatatlan energiával telítettnek tűnik. A művész ecsetvonásai lazák és kifejezőek, a látható ecsetvonások kézzelfogható textúrát adnak a festménynek; mintha szinte érezni lehetne a tollakat.

A papagájok mögött egy faragott figura ül egy keretben. Ez a csendélet-elrendezéssel kombinálva mélyebb szimbolikus jelentést sugall. A háttér sötét, telített kékjei és zöldjei a rejtélyesség érzetét keltik; úgy tűnik, beborítják a jelenetet, álomszerű minőséget adva a műnek. A művész képessége, hogy visszaadja a papagájok formáit, valamint a fény játéka a tárgyakon csodálatot kelt, és elgondolkodásra invitál. Ez egy időben felfüggesztett pillanat, a színek és a formák ünnepe.