Ez a bensőséges jelenet egy Dieppe közelében található istállót ragad meg, amely a természet ölelésében áll; egy rusztikus, fagerendás épület élénk vörös cseréptető alatt. A művész ecsetvonásai lazák és texturáltak, élettel teliek a körülölelő dús zöldben. Fák és bokrok zöld különféle árnyalataiban keverednek, leveleik fény-árnyék játékával dinamikus, élénk jelenetet alkotnak. A felettük lévő ég lágy kékes-szürke, nyugodt, hűvös hátteret adva a melegebb földszíneknek alul.

A kompozíció harmonizálja a természetes és a mesterséges elemeket, az istállót enyhén oldalra helyezve, hogy a fák körülölelhessék azt. A fény átszűrődik a lombok között, egy enyhe szellőt sejtetve, amely a vékony fa törzsét is kissé meghajlítja. Az előtérben néhány szórt levél és egy kakas erősíti a mindennapi élet és a vidéki nyugalom érzését. Az impresszionista technika — gyors, látható ecsetvonásokkal ragadja meg a fény múlékony hatásait — életet lehel egy csendes vidéki pillanatba, miközben a meleg okker, zöld és lágy vörös palettája kényelmet és nosztalgiát ébreszt. Ez a munka a 19. század végének rajongását tükrözi a természet és az egyszerű vidéki élet lényegének impresszionista nézőpontból való megragadására.