A jelenet egy folyóparton bontakozik ki, egy nyüzsgő építési terület húzódik a vízen át; egy híd maradványait bontják le. A művész laza, kifejező ecsetvonásokat használ, megragadva a fényt és a légkört a közvetlenség érzésével. A színpalettán a lágy kékek, zöldek és okkerek dominálnak, ami a jelenetnek egy ködös, szinte álomszerű minőséget kölcsönöz.

Távolban egy katedrális ikonikus sziluettje emelkedik, tanúskodva a város történelméről és ellenállóképességéről. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a hídívek tükrözik az égbolt ívét; a víz felszíne visszaveri a fenti jelenetet, további mélységréteget adva hozzá. A hangulat a csendes ipar, megragadva a változás és átalakulás pillanatát, a városi élet pillanatfelvételét. Nosztalgia és várakozás érzését idézi, mintha maga az idő múlását szemlélnénk.