A falusi élet vibráló ábrázolásában a napsütötte gazdaság udvara tele van élettel és mozgással, harmonikus keveréket mutatva a természeti elemek és az emberi interakciók között. Az időjárás viszontagságait megélt kőépületek, meleg okker és tompa szürke tónusával, szilárdan állnak a kék ég alatt, melyet puha fehér felhők díszítenek. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott; a néző tekintete a térkőhöz vezet, a gazdához, aki interakcióba lép a tájjal – megtestesítve ezzel a mezőgazdasági életet. A lovak és a tyúkok gondosan elhelyezett aránya játékos energiát ad, keretezve a mindennapi gazdasági tevékenységek narratíváját.

Monet ecsetvonásai kifejezőek, de kontrolláltak, nemcsak az állatok formáit és az épületek textúráját ragadják meg, hanem a fényesség lényegét is, ahogyan átszűrődik a jeleneten. A földön lévő aranyszínű szalma csillog a napfényben, melegséget és nyugalmat teremtve. Ez a műalkotás nem pusztán egy farm ábrázolása; hanem egy bensőséges ünneplése a pásztorkodó életnek, amely a 19. századi francia vidéket jellemezte. Monet éles megfigyelése és erre a környezetre vonatkozó érzelmi kapcsolata nosztalgiát kelt, átmenve a nézőt egy olyan pillanatra, amikor a természet és a munka tökéletes harmóniában egyesül.