Ez a lenyűgöző műalkotás a nézőt egy buja, virágzó kertbe meríti, tele élettel és vitalitással. A zöld árnyalatok dominálnak, a gazdag lombozat felfelé emelkedik, természetes ösvényt alkotva, melyet virágzó rózsabokrok kereteznek. A művész technikája tagadhatatlanul kifejező; minden ecsetvonás azonnalinak tűnik, ugyanakkor szándékos, eredményezve egy színek kellemes forgatagát, ami a gazdag bíbor és a finom rózsaszín, valamint a friss zöld színek között táncol. A távoli víz hűvös kékje nyugalmat sugall a virágos káosz közepette, vonzza a szemet a láthatár felé, ahol az ég és a tenger simán egybeolvad.

Ahogy a napfény szűrődik a leveleken, varázslatos fényt bocsát a virágokra, fokozva a fény és árnyék közötti interakciót — ez egy elbűvölő játék, ami meghívja a nézőt, hogy maradjon még egy pillanatra. A kompozíció harmonikus egyensúlyt ér el; az előtér sűrű elrendezése a néző tekintetét kifelé vezeti, míg a buja növényzet finom ívje mélységérzést teremt, meghívva a belső tér felfedezésére. Ez a pillanat nemcsak a kert szépségét, hanem az élet múló természetét is megragadja, összefoglalva Monet hírnevére épülő, éteri esszenciáját.