A műalkotás egy buja kertjelenettel vonzza a figyelmet, melyet élénk zöldek és összetett textúrák uralnak. A folyékony ecsetvonások élet szőttesét szövik; ebben a vonzerőben szinte hallani lehet a levelek suhogását és a természet finom zümmögését. Az alacsony szög meghívja a nézőt, hogy mélyen a kertbe merüljön, ahol a kanyargós ösvények úgy tűnnek, mint a felfedezésre csábítanak. A napsütés a törzsek között szűrődik, játékos árnyékokat vetve a földre, míg a virágok színcsíkokat kínálnak, lefedve a jelenetet fehér, rózsaszín és kék árnyalatokkal.

A kompozíció a figyelmet az ösvény mentén mozgatja, irányítva a szemet a háttérben található lakóépület felé, egy lágy fókusz a színek kavalkádjában. Ez a háttér — a ház — emlékeztet a természetben levő emberi lényre és egy nyugodt menedékre a rohanó világban. Monet technikája itt az álom pillanatok szépségét hirdeti; minden egyes ecsetvonás életet lehel a lombozatba, megragadva a nyugalom mulandó élményét. Ez egy érzelmi tükröződés arról a helyről, ahol az idő lelassul, meghívva az embert, hogy merüljön bele a gazdag ölelésbe.