Ez a megható jelenet két fiatal lányt ábrázol, akik elmélyültek a gyermeki játék gyengéd pillanatában. A nagyobb lány mezítláb ül a kopott padlón, és figyelmesen segít az álló kisebbik lánynak, aki szorosan öleli a babáját. A művész ecsetkezelése finom, mégis texturált, melegséget és realisztikus hatást kölcsönöz a rusztikus belső térnek — amelyet öreg vakolatú falak, lógó edények és egyszerű kandalló jellemeznek. A színpaletta földszíneket használ, tompa barnákat, lágy szürkéket és finom pirosakat, amelyek alázatos, bensőséges hangulatot teremtenek.

A kompozíció intim és narratív, magával ragadja a nézőt e gyerekek csendes világába. Az arckifejezések lágyak, a fény és árnyék finom játéka pedig csendes köteléket és a 19. századi mindennapok pillanatát sugallja. A mű példája annak, hogyan képes a művész megragadni a fiatalság ártatlanságát és érzelmi finomságait, miközben bepillantást enged a korabeli történelmi otthoni környezetbe.