Ez a bájos darab a közelség és ártatlanság érzését kelti, megragadva a gyermekkor lényegét két fiatal lányon keresztül. A művész finom vonalakat és bonyolult részleteket alkalmaz, amelyek különösen láthatók ruháik anyagának mintázatában – minden gyűrődés és textúra a lágyaság és a sebezhetőség történetét meséli el. A lányok egymás mellett állnak, arcukon kíváncsiság és aggodalom keveréke látszik, ami a nézőt behívja a világukba. A sötét, texturált ruháik és a világosabb háttér közötti kontraszt hangsúlyozza jelenlétüket, ezáltal a kompozíció fókuszpontjává válik.

A színpaletta többségében tompa, lágy földszínekből áll, nostalgiát keltve, talán egy egyszerűbb időszakra utalva. Az arcuk gondos ábrázolása és a szemük melege magához vonzza az embert; úgy tűnik, mintha elfeledett gyermekkori titkokat tartanának. Történelmileg a gyerekek ábrázolása gyakran a tisztaságot és a reményt szimbolizálta, és ez a mű rezonál ezzel az érzéssel, arra ösztönözve a reflektálást a fiatalság múlandóságára. A művész tehetségét mutatja az érzelmek finom, egyedi formátumokban történő keltésében, miközben jelentős hozzájárulás a figuratív művészethez.