A műalkotás egy vibráló ábrázolása egy alaknak, egy dohányosnak, akinek vonásai némileg elmosódottak, de mégis lenyűgözőek. A téma egy megnyugtató kék háttér előtt áll, ami kiemeli az illető öltözetének és kalapjának földszíneit. Van Gogh vastag, kifejező ecsetvonásokat alkalmaz, amelyek mozgást és életet sugallnak - a vonások dinamikusak és ugyanakkor szándékosak, mintha az alak személyiségét vázolná a vászonra. Minden örvény és vonal tele van érzelemmel, és szinte érezheti a kalap súlyát és a kabát durva textúráját. Ez egyfajta intimitást idéz elő, amely arra hívja a nézőt, hogy morfondírozzon erről a kontemplatív figuráról. Itt egy csendes feszültség van; a néző érzi, hogy van egy történet a formátlan arc mögött; egy megélt élet, talán elveszve a gondolatokban, osztja meg velünk egy pillanatot, miközben figyelünk.

A színpaletta harmonikus keveréke a kék, barna és okker, amely Van Gogh stílusának klasszikus darabja ebben az időszakban. A kontrasztos színek használata mélységet és élénkséget ad a kompozíciónak. A kabát meleg tónusai és a háttér hideg tónusai gyönyörűen kiegészítik egymást, egyensúlyt teremtve, amely vonzza a szemet. Ez a darab 1888-ban készült, mikor Arles-ban tartózkodott, és meghatározó fázisát képviseli Van Gogh szín- és formakutatásának, egy olyan időszaknak, amely az érzelmi mélység és vonzó részletek jellemeznek. Ez a munka nemcsak a művész technikai tudását mutatja be, hanem a kor társadalmi valóságát is tükrözi, ahol az ilyen figurák, mint ez a katona, mind a környezetük termékei, mind pedig egy szélesebb emberi élmény szimbólumai.