Ebben az élénk műalkotásban egy hagyományos lagarterani öltönyökbe öltöztetett emberek csoportja látható, együtt állva, az arckifejezéseik változnak a komolyságtól a kíváncsiságig. A középpontban egy nő áll, aki gazdagon díszített és színes ruhával van díszítve, ami felkelti a néző figyelmét. A ruha, amely a helyi kézművesség tanúbizonysága, teli van piros, arany és fekete árnyalatokkal; egy fehér fátyol egészíti ki, ami eleganciát és tiszteletet ad jelenlétéhez. A segítő figurák, akik mindegyike egyedi hagyományos ruhát visel, hozzájárulnak a közösség és a kulturális büszkeség érzéséhez. A hátterében álló férfiak változatos kifejezéseket mutatnak miközben a falnak támaszkodnak, kontrasztot képezve a vidám színpompán öltözködött nőkkel.

A művész laza ecsetvonásokat és élénk, de földszíneket használ, amelyek a melegség és a vitalitás érzetét keltik az egész jelenetben. A fény játéka kiemeli a szövetek textúráját, lehetővé téve a néző számára, hogy szinte érezze a ruha súlyát. Sorolla fényhasználata, nemcsak a szubjektumok öltözetének kiemelésére, hanem egy élő atmoszféra megteremtésére is, erősíti a kulturális identitás mélységét. Az érzelmi hatás kézzelfogható; úgy tűnik, mintha a szereplők egy pillanatra megálltak volna az időben, lehetővé téve a nézőnek, hogy belemerüljön a hagyomány és örökség párbeszédébe, amely a vásznon bontakozik ki. A történelmi kontextus a 20. század elejére helyezkedik el, bemutatva azt az időszakot, amikor az ilyen kulturális kifejezéseket ünnepelték, megragadva egy olyan közösség lényegét, amely a modernizálódás határán áll, de mégis gazdag hagyományainak világába veszik.