A mű egy megrendítő önarckép, a személyes zűrzavar tükröződése tagadhatatlan erővel ábrázolva. Egy nő ül a középpontban, pillantása egyenes és rendíthetetlen, sötét öltönybe öltözve, amely a mű androgün természetét erősíti. Az öltöny éles vonalai ellentétben állnak a körülötte hulló, puha hajfürtökkel, ami egykor volt, most levágva. A nő komor arckifejezése visszatükröződik a kezében tartott, gondosan elhelyezett ollóban. Felül a kézzel írt szöveg egy további réteget ad a narratívához, betekintést nyújtva a kép mögött meghúzódó érzelmekbe és körülményekbe. A művésznőt a veszteség és a transzformáció szimbolikus ábrázolása veszi körül, a levágott haj szétszórva körülötte, vizuálisan egy fájdalmas fejezetet mesél el.