Ez a megható portré egy fiatal lányt ábrázol, aki egy csokor törékeny margarétát szorongat, tekintete lágy, mégis mélyreható. A művész gazdag, tompa színpalettát használ, amelyet meleg földszínek uralnak, enyhe fény-árnyék kontrasztban ábrázolva a figurát, ami időtlen, szinte éteri hangulatot kölcsönöz a képnek. A lány kissé rendezetlen haja és fehér ruhája finom textúrája gyönyörű kontrasztot alkot a sötét, elmosódott háttérrel, a tekintetet közvetlenül a nyugodt arcra és a kezében tartott törékeny virágokra irányítva. Az ecsetvonások gyengédek, mégis határozottak, a realizmust finom, festői lágyítással ötvözik, ami csendes elmélkedésre hív.

A kompozíció intimitása a közeli beállításból és a lány kezeinek naturalisztikus ábrázolásából fakad, melyek védelmező szeretettel tartják a virágokat. Az érzelmi hatás az ártatlanság, amely a sebezhetőség és a csendes erő között lebeg, nosztalgikus tiszteletet ébresztve a fiatalság és a természet iránt. A mű a 19. századi portré hagyományait idézi, ám személyes meleget sugároz, amely túlmutat az időn, és a nézőt arra invitálja, hogy elképzelje a tekintet mögötti történetet és a virágok múló szépségét.