Ez a lenyűgöző portré egy fiatal nőt ábrázol, aki gyengéd és befelé forduló hangulatban van. Sötét, hullámos haja lágyan keretezi halvány arcát, amit finom ecsetvonásokkal festettek meg, és melyek gyengéd, szinte melankolikus kifejezést ragadnak meg. A művész technikája részletgazdag ábrázolást ötvöz festői lágyasággal, különösen jól látható a bőr finom árnyalatai és a vállán terülő, színes textília textúrájában. A háttér meleg aranyszínekből és virágmotívumokból áll, amelyek kiegészítik a szereplő nyugalmát, harmonikus egyensúlyt teremtve alak és környezet között. A színpaletta meleg földszíneket ötvöz élénk piros, kék és sárga árnyalatokkal, amelyek élénkítik a kompozíciót anélkül, hogy megzavarnák annak bensőséges hangulatát. Érzelmileg a festmény egy privát elmélkedési vagy nosztalgikus pillanatra hívja a nézőt, finom vágyakozást ébresztve. Ez a mű a portréfestészet azon korszakának szép példája, amikor a cél nemcsak a külső megjelenés, hanem a belső élet megragadása volt.