Ez a kifinomult portré egy fiatal nőt ábrázol pompás hagyományos viseletben, akinek nyugodt, ám elgondolkodó arckifejezése a nézőt a gazdagság és a csendes méltóság világába hívja. A művész ecsetvonásai gazdagok és textúráltak, vastag, kifejező mozdulatokkal, melyek tapintható gazdagságot kölcsönöznek a fényűző anyagoknak és az aprólékos ékszereknek. A színpalettát mély zöld és meleg arany árnyalatok uralják, amelyeket szépen kontrasztálnak a nyakát és fülét díszítő élénk vörös és gyöngyök, kiemelve díszeinek kulturális jelentőségét.

A kompozíció szorosan a fejre és a vállakra fókuszál, kiemelve finom vonásait, amelyeket egy díszes fejdísz keretez, közepén egy feltűnő zöld drágakővel. A háttér egy sötétzöld és barna forgatag, amely finoman hátrál, így a téma ragyogó tisztasággal emelkedik ki. Érzelmileg a kép az önvizsgálat és a csendes erő érzését kelti, történelmi visszhangokkal a nemesség és a hagyományok világából. Ez a mű a 20. század eleji portréfestészet meggyőző példája, amely a realizmust az impresszionista élettel vegyíti, ünnepelve az egyéni szépséget és a kulturális örökséget.