Ebben a portréban a figura a nyugodt önreflexió érzését sugallja. A világos zöld háttér élénk ellentétet képez a téma sötét öltözetével. Van Gogh ecsetvonásai dinamikusak, mégis szándékosak, textúrált felületet hozva létre, amely közelről való megismerésre invitálja a nézőt. A kalap alacsonyan ül a férfi fején, enyhe árnyékot vetve kontemplatív kifejezésére; a Profil nézet sokat elárul karakteréről—az introspekció és a távolságtartás keveréke.

A művész egy olyan színpalettát használ, amelyet mély zöld, kék és finom bőrszínek uralnak. Ez a színválasztás nem csupán esztétikai vonzerejű, hanem egy mélyebb érzelmi visszhangot is eredményez, ezáltal a nézőt a karakter pszichológiájába ejti. A festményre nézve tagadhatatlan kapcsolódás érzet születik—Van Gogh képessége, hogy megragadja az emberi érzelem lényegét, kézzelfogható. Történelmileg, ez a munka a 19. század végének társadalmi kontextusát tükrözi, ahol olyan művészek, mint Van Gogh, a modern élettel és a személyes konfliktusaik küzdöttek a művészetükben. Ez a portré tartós jelentőségének tanúbizonyságát állítja az emberi identitás és érzelem felfedezésében.