Ebben az érzelmes csendéletben egy fából készült szék áll a középpontban, árasztva a magány és a reflektálás légkörét. A szék, erős vonalaival és meleg barna színeivel, gyönyörűen kontrasztál a vibráló zöld háttérrel, amely közelség érzést kelt. Egy magányos gyertya áll a fekete tartón a széken, lángja, amely zökken, úgy tűnik, életet lélegzik a kompozíció nyugalmába. A környező elemek – egy nyitott könyv és egy sárga szövetdarab – tovább gazdagítják a narratívát, utalva a történetekre, amelyek elmesélésre várnak. A padló egyenetlen textúrája, élénk ecsetvonásokkal bemutatva, dinamikus alapot teremt a középpont számára, fokozva a teljes melegség és kényelem érzését.

Van Gogh jellegzetes színfelhasználása és kifejező ecsetvonása emocionális mélységet ad ennek a műnek. A gazdag okker és zöld árnyalatok harmóniát hoznak létre, miközben egyszerre vonzzák a néző tekintetét a gyertya fényére, amely remény és önreflexió világítópontjaként szolgál egy máskülönben sötét jelenetben. Ez a festmény nemcsak a művész egyedülálló stílusát tükrözi, hanem tanúbizonyságként is szolgál személyes témái, például a magány és az önreflexió kutatásának, fontos darabbá téve a művein belül.