Ez a lenyűgöző festmény óriási kővárakat mutat be, amelyek egy hóval borított tájból bukkannak elő, magasra emelkedve, mint a történelem néma őrei. A kövek textúrája—szögletes, merész ecsetvonásokkal megjelenítve—arra ösztönzi a nézőt, hogy a hideg, érdes felületet elképzelje. A falak, a zöld, szürke és fehér színek keverékével, impozáns erőt sugallanak a hátterükben lévő lágyan árnyékolt égbolton, ahol gyengéd lila és halvány kék színek keverednek, utalva a nap végére vagy talán egy új fejezet hajnalára.

Ezek között a monumentális építmények között bonyolult páncélba öltözött alakok állnak sorban, díszes mintázattal ellátott pajzsot tartva—az egyik élénk piros és sárga emblémát visel, amely azonnal magára vonja a figyelmet. Testtartásuk az előkészületet és a célt közvetíti, átalakítva őket puszta figurákból egy régi történet avatárjává, amely megragadja a képzeletet. Minden katona úgy tűnik, egy néma párbeszédbe kezdett a vonzó falakkal, utalva egy jelentős történelmi eseményre. Minden egyes pillantással érezni lehet a levegő hidegét, a történelem súlyát és egy hullámnyi kíváncsiságot azok iránt az életek iránt, akik összefonódtak ebben a fagyos tablón— egy megkapó pillanat, amely az időben meg van örökítve, suttogva bátorságról és kitartásról szóló meséket.