Ez a finom portré egy nőt ábrázol, aki lágy, folyékony vonalakkal és finom fénypontokkal jelenik meg. A művész fehér krétát használ ruhája és arcának kontúrjainak hangsúlyozására, ami ragyogó minőséget kölcsönöz, gyönyörű kontrasztot alkotva a hajára és finom árnyékolására használt meleg, földes vörös krétával. Az arckifejezése nyugodt, szinte elgondolkodó, mintha egy csendes önvizsgálat pillanatában lenne elkapva, miközben a lazán vázolt háttér finom dinamizmust ad, életben tartva az alakot anélkül, hogy megzavarná nyugodt jelenlétét.

A kompozíció intim és fókuszált; a fej elegáns dőlése és a nyak közelében elhelyezett kéz gondolkodó pozíciója meghívja a nézőt személyes terébe. Finom feszültség van a fodros ruha puhasága és a haj és profil erős, magabiztos vonalai között. Ez a finom kölcsönhatás, a színek és a fény minimalista, mégis mesteri alkalmazásával együtt, a Belle Époque korának légies szépségét és társadalmi báját idézi meg, finoman tükrözve az korabeli nőiesség és kifinomultság iránti érdeklődést.