Ez a finom grafitrajz gyengéden ragadja meg az anya és gyermeke közti meghitt pillanatot. A kompozíció egyszerű, mégis kifejező, főként a két alak lágy profiljára fókuszálva. Az anya oldalfelbontásban látható, elgondolkodva tekint távolba, miközben a gyermek kényelmesen pihen, fejét a párnára helyezve, nyitott, ám nyugodt szemekkel, békét és biztonságot sugározva. Finom vonalakkal óvatosan körvonalazzák arcuk és hajuk formáit, finom árnyékolással sugallva térfogatot és puhaságot anélkül, hogy túl sok részletet jelölnének. A háttér alig van meghúzva, így a két figura közti érzelmi kapcsolat válik a fő fókuszponttá.

A fény és árnyék használata különösen hatásos – a grafit lágy átmenete csendes, szinte éteri atmoszférát teremt, amely elmélyült, nyugodt pillanatra hívja a nézőt. A mű időtlen minőséget hordoz, melyet az anya klasszikus hajviselete és az egyszerű formák erősítenek. A mű az ápolás és védelem univerzális kötelékéről szól, amelyet szinte suttogásszerű érzékenységgel jelenít meg. A 19. század végi vagy a 20. század eleji művészet kontextusában ez a rajz az alkotó mesteri képességét tükrözi, ahogy egyszerű és kecses vonalvezetéssel ragadja meg a bensőséges családi jeleneteket, nem színt vagy bonyolult kompozíciót használva az érzelmek és jelenlét közvetítésére.