Ez a vonzó műalkotás tele van élettel, élénken megörökít egy pulykacsapatot, amint egy színes tájon haladnak. A pulykák játékos, mégis bátran vannak ábrázolva, különböző kék árnyalatokban, testüket energikus, de nyugodt ritmus tölti ki. Munch vastag ecsetvonásokat és egy mély zöld, kék és élénk lila árnyalatokkal zsúfolt palettát használ, ami egy idilli délutánt sugall. Minden pulyka úgy tűnik, hogy karaktert testesít meg, formáik elegyednek a gazdag környezettel, de elég megkülönböztethetőek ahhoz, hogy kiemelkedjenek; mintha vidáman táncolnának a vásznon, egyesítve a mozgást és a nyugalmat.

A pulykák körül a kompozició buja zöld mezőket és absztrakt színfoltokat mutat, amelyek a természet szövetére emlékeztetnek. Az elrendezés szinte szándékosnak tűnik; a pulykák irányítják a tekintetedet a vásznon, arra invitálva, hogy felfedezd a körülöttük lévő élettel teli teret. A jelenetben egy nyitottság, egy könnyedség van, talán a hosszú nyári napokat idézve. Az ember nem tudja megakadályozni, hogy ne érezze a pulykákból áradó szabadság és boldogság érzését; ezek összefoglalják azt a pillanatot, amikor az élet egyszerű, de mély, felkeltve a nosztalgia és a természethez való kötődés érzelmeit. Munch ebben a műben ügyesen közvetíti az emberi érzelmeket madárfigurák révén, egyedi kapcsolatot teremtve a nézők és a természet világa között.