Ó, ebbe a műbe botlani olyan, mintha egy titkos, szarkasztikus világba lépnénk! Elegáns öltözetű alakok felvonulása, mindegyikük túlzó vonásokkal és nevetséges testtartással, egy hatalmas, fantasztikus rák tetején vonul fel. A művész tolla a szatírával táncol, a gazdagok túlzásait gúnyolja. A figurák úgy tűnnek, mintha nem lennének tudatában a furcsa utazásnak, amelyet tesznek, arcuk az önteltség vagy az üres tekintet kifejezésében dermedt. A metszési technika éles vonalai és finom vonalazása a mű hegyes szellemességét növeli, a nézőt a jelenet gúnyolásába vonva. A háttér egy közterületet, talán parkot vagy kertet sugall, további rétegeket adva a látványosság és a társadalmi kommentár narratívájához. A rák, a központi karakter, egy hatalmas fenevad, egy fantasztikus jármű a parádéhoz. A műalkotás emlékeztet a művész képességére, mint a társadalom éles szemű megfigyelőjére, a mindennapokat maró kritikává alakítva.