A műalkotás lenyűgöző látványt nyújt a Himalája hegyéről, ahol a csúcsok fenségesen emelkednek a lágy kék égbolton. A fehér felhők csoportosan táncolnak a csúcsok körül, éteri légkört teremtve, amely a meditációra hív. A művész élénk kontrasztot alkalmaz a foreground élénk sárga színei és a hegyek hideg kék és fehér árnyalatai között, szimbolizálva a föld és az ég harmóniáját. Ez a színfúzió nemcsak a jelenet szépségét növeli, hanem nyugalom és béke érzését is felébreszti; szinte érezni lehet a hűvös hegyi levegőt és hallani a lágy szellő suttogását.

A kompozíció mesterségesen rendezett, kalauzolva a néző szemét a sziklás foreground-ot keresztül a széles völgyeken át a távoli csúcsokig. A foreground hegyek éles szögei mélységérzetet keltenek, a tekintetet a magasabb, lágyabb formák felé irányítva. Ezek a formák és színek rétegezettsége meditáló állapotba vonja a nézőt, személyes elmélkedésre invitálva. A művész ragaszkodása a természetes tájak, különösen a szent helyek, mint a Himalája ábrázolásához hangsúlyozza ezek szellemi jelentőségét. Ez a mű nemcsak egy pillanatot ragad meg, hanem egy menekülést is kínál egy olyan birodalomba, ahol a természet uralkodik, emlékeztetve minket a helyünkre benne.