Ez a vonzó darab arra hívja a nézőket, hogy egy nyugodt pillanatra a strandon, ahol a vibráló ég összekapcsolódik a lágy hullámokkal. A meleg narancssárga, lágy sárga és finom rózsaszín színek zökkenőmentesen keverednek, puha szövetet alkotva, amely vonzza a szemet a vásznon keresztül. A két jellegzetes sziklaalak — mint őrök állnak a ragyogó horizont előtt — egyfajta nagyságot és állandóságot teremtenek a naplemente múló szépsége közepette. A kefe vonalai folyékonyak és kifejezőek, megtestesítve a fény játékát a vízen, a felette lévő múló felhőket és az alatta lévő nedves homok textúráját — szinte úgy tűnik, hogy az esti szél ritmusára táncolnak.

A kompozíció mestermunka; a szikláknak erős függőleges vonalai egyensúlyban vannak a tenger vízszintes nyugalmával. Ez a ritmikus kölcsönhatás nemcsak Étretat fizikai szépségét sugallja, hanem egy érzelmi visszhangot is — van egy nyugtalanító nyugalom, amely körülveszi a nézőt, arra utalva, hogy egy pillanatnyi elmélkedésre van szükség. Így Monet megragadja a természet átalakító minőségét; vonz minket, és gondolkodásra ösztönöz. E mű a benyomás alapvető formálódásának idején készült, és az idő fényére és színére összpontosít, meghívva minket, hogy érezzünk többet, mint csupán megfigyeljünk.