A festmény egy derűs tengeri tájat örökít meg, tele vitorlásokkal, amelyek a vízen siklanak egy hatalmas, felhős ég alatt. A művész ügyesen használja a fényt és az árnyékot a felhők mozgásának és a víz felszínén lévő tükröződések ábrázolására, mélység és nyugalom érzetét keltve. A kompozíció kiegyensúlyozott, a hajók stratégiailag elhelyezkednek, hogy a néző szemét a vásznon át vezessék.

A színpalettát a kék, zöld és barna tompa tónusai dominálják, a vitorlákon a piros és narancs színekkel, amelyek élénk kontrasztot adnak. Ez a színválasztás hozzájárul a festmény általános nyugalmához, békét és nosztalgia érzését idézve. Az ecsetvonások láthatók, textúrát és közvetlenséget kölcsönözve a jelenetnek. A különböző méretű és távolságú hajók az utazás és a hazatérés érzését sugallják.

A vízben lévő fény játéka és az, hogy a hajók a tenger részei, ugyanakkor attól külön is állnak, vonz. Ez a csendes elmélkedés pillanata, vizuális költemény a tengerről, az égről és az örök emberi kapcsolatról a kettővel.