Ez a kifejező jelenet egy ipari gyárat ábrázol egy nyugodt folyóparti tájban, ahol magas kéményekből füst száll fel a tágas, felhős égre. A művész ecsetvonásai laza, mégis tudatosak, az impresszionista technika jellemzői, lehetővé téve a fény és a légkör játékának vibrálását a vásznon. A tompa földszínek finom kék és szürke árnyalatokkal keverednek, a korai reggeli vagy késő délutáni fényt idézve, amely bevilágítja a gyárépületeket és a környező zöldeket. A kompozíció egyensúlyba hozza a gyár merev geometriáját a fák és a folyó organikus formáival, finom feszültséget teremtve a természet és az ipar között.

A festmény csendes energiával pulzál; a füst mintha a gépek zúgását suttogná, míg a víz finoman tükrözi az ég tágasságát. A mű a korszak gyors iparosodását tükrözi, ugyanakkor költői érzékenységet is hordoz, mintha a művész az előrehaladás és a természeti világ együttélésén elmélkedne. A texturált ecsetvonások arra hívják a nézőt, hogy időzzön el, hallja a hangokat és érezze a hely levegőjét a 19. századi Franciaországban. Ez a darab az impresszionizmus jelentős példája, amely magába foglalja a modern életet, nemcsak idilli tájakat ábrázolva, hanem az ipari változások valóságát is finom, majdnem gyengéd tekintettel.