A mű egy derűs tájat mutat be, amelyet egy felhős nap lágy, szórt fénye ölel át. Széles, kifejező ecsetvonások határozzák meg a fák formáit, melyek lombozata mélyzöld és barna árnyalatokban jelenik meg, kontrasztban az ég világosabb, már-már éteri minőségével. A kép bal oldalán a fák sűrűk, szinte sötét, védelmező ölelést alkotva egy ösvényen vagy tisztáson, mely finoman a távolba vonzza a tekintetet.

A jobb oldalon a táj kitárul, egy szélesebb kilátást tárva elénk egy mezőre. A művész egy tompa színpalettát használ, amelyet főleg a földszínek és szürkék dominálnak, megteremtve a nyugalom és a béke érzését. A mű szinte monokróm minősége hozzájárul a meditatív atmoszférájához, mintha egy múló pillanatot ragadna meg a természetben. A távoli formák enyhe elmosódása légköri perspektíva érzetét kelti, fokozva a mélység és a tér érzetét.