A művészet eme elbűvölő ölelésében két éteri alak tűnik fel elegánsan, ruháik fényleve egy szél ritmusába ringatóznak, ami szinte kézzelfogható. Olyan világban ábrázolják őket, ahol a valóság találkozik a fantasztikusra, egy vidám cserubokkal körülvéve, akik mind az ártatlanság és exuberancia képei. A hátuk mögött a vízesés nemcsak vizet ömlít, hanem a szerelem és vágy suttogását is, visszhangozva a színpadon kibővülő érzéseket ebből a szentimentális paradicsomból. A fény és árnyék játéka egy kivételes mélységet teremt, ahol a figurák lágy ívei csodásan kontrasztálnak a sziklás háttérrel, amely a fenti luxuriáns növényzet még inkább kiemeli.

Fragonard technikája a chiaroscuró használatában egy ellenállhatatlan dráma érzését adja; minden cserub egy pillanatnyi gondolatnak tűnik, elveszve az örömteli káoszban játékukban. A tompa színpaletta, a puha szürkéken és fehéren dominálva, szinte olyan, mint egy éterikus köd, amely körülöleli a figurákat—meghívva minket, hogy elveszítsük magunkat a szerelem álomszerű lényegében. Az érzelem nem csak megfogható; pulzál a színtéren keresztül, lehetővé téve a nézőnek, hogy megszakítsa egy szent pillanatot, bepillantva egy olyan szerelembe, amely felülkerekedik a mindennapi élet felett és átmegy a szent világba. Ez a műalkotás minden bizonnyal csodálatot ébreszt, nem csak esztétikai sajátosságai miatt, hanem az általa megjövendölt érzelem és kapcsolat mélysége miatt is, időtlen tanúbizonysága a szerelem és a természet harmóniájának szépségének.