A műalkotás egy misztikus birodalomba repít; egy vibráló jelenet, ahol a hely szelleme tapinthatónak tűnik. Egy központi alak, ragyogó vörös köpenybe öltözve, felkelti a figyelmet. Az alak tartása, ahogy a művész a fényt a bőrön megörökítette, magával ragadó jelenléttel ruházza fel ezt a karaktert. Ez a szín merész használata; a tunika mélykékjével szemben a vörös azonnali vizuális hatást kelt, magához vonzza a tekintetet. A talaj, az okker és barna meleg kárpitja a földhöz kötöttség érzését, a természeti világgal való kapcsolatot adja. A kompozícióban van egy folyékonyság – az alakok úgy tűnik, hogy a buja környezetből emelkednek ki. Ahogy a fény és az árnyék a jeleneten játszik, álomszerű minőséget teremt, mintha a valóság és a képzelet között lebegő pillanatot ragadna meg. Maradni akarok, megérteni a mesélt történetet.