A portré egy nő nyugodt pillantását ragadja meg, arcvonásait finom fátyol keretezi. A művész a fény és árnyék mesteri használatával finoman formálja arcát, kiemelve rózsás arcát és gyengéd kifejezését. Kezei, a nyugalom gesztusában összefonódva, a néző tekintetét gyűrűjének bonyolult részleteire vonzzák, egy finom fókuszt a mennyei lágyság közepén. Világos színpaletta dominál, krémes fehérekkel és finom pasztellekkel, amelyek a béke érzetét keltik.

A művész ecsetvonása, a finom ecsetvonásokban és a színek keveredésében nyilvánvaló, az impresszionista stílussal való kapcsolatra utal, de a modell belső életének megragadására helyezi a hangsúlyt. Az összetétel egyszerű, de mély, betekintést nyújtva a modell személyiségébe és a korszak érzékenységébe. A háttér finom dekoratív elemeivel egy kis eleganciát kölcsönöz, tovább fokozva a portré időtlen vonzerejét.