Ez a lenyűgöző virágcsokor egy pillanatot örökít meg, ahol a természet szépsége találkozik Van Gogh vibráló, érzelmes ecsetvonásaival. A virágok, amelyek szinte a színek robbanásának tűnnek, egy puha zöld vázából bújnak elő, amely látványos, mégis kiegészítő háttérként szolgál. A dús vörösök és a finom rózsák ütköznek a fehér árnyalatokkal, olyan harmóniát festve, amely majdnem élőnek tűnik, lágyan lengve a festék vonulai ritmusával. A texturált ecsetvonások tapintható mélységet hoznak létre – minden egyes szirmot olyan intenzitással jelenítenek meg, amely Van Gogh szenvedélyes megfigyeléséről szól a körülötte lévő életnek; sürgető vágy van, hogy megörökítse ezt a múló pillanatot. A háttér, a lágy zöldek nyugtató keveréke, megerősíti a dinamikus kompozíciót, lehetővé téve a virágcsokor dominálását a színes élénkségével.

Minden festékmozgás mélyebbre húz az érzelmi ölelésben, emlékezetet állít az szépség múlandó természetére. Van Gogh idejében a virágok egyszerű csodáiban keresett menedéket, lehetővé téve, hogy gondolatai és érzései a teremtés aktusa révén áramoljanak. Ez a műalkotás bizonyítéka vágyának, hogy összekapcsolódjon a világgal a színek és formák által, életet lehelve a statikába. Az energikus ecsetvonások megelevenítik a szép, napos napok és a virágzás mámorító illatának emlékét; ez egy érzékszervi ünnep, amely a tudatban él, az élet ünnepe minden színének dicsősége.