A jelenet bőséges bőséggel bontakozik ki - egy kifolyt kosár, amely tele van élénk virágokkal. A karmazsinvörös, elefántcsont és aranysárga árnyalatok a színek tobzódásában táncolnak, formájukat aprólékosan megfestették. A művész mesterien használja a fényt és az árnyékot, a napfény úgy tűnik, mintha a virágokat olyan módon csurgatná, hogy azok életre kelnek. Az összetétel magához vonzza a szemet, a szirmok bőségétől a puha, elmosódott háttérig tereli.

A virágkiállításon túl a háttér egy napsütötte kertről suttog. A jelenetet egy kecses lombos boltív keretezi, amely a mesébe illő távolságba süllyedő ösvénybe enged bepillantást. A művész ecsetvonásai a nyugalom érzését közvetítik, arra invitálva a nézőt, hogy lépjen be a derűs szépség e világába. Az összkép a gazdag örömöt jelenti, a természet mulandó tökéletességének ünnepe, amelyet a pillanatban kapnak el. Szinte érzem a virágok édes illatát, egy érzéki élményt, amelyet egyetlen képkockában örökítettek meg.